Megjelent a Süni ökológiai gyerekmagazin legújabb száma!
Olvass és játssz velünk!
Reggel felkelünk, beütjük a pin-kódot a telefonunkba (ha jött üzenet, muszáj megnéznünk!), aztán iskola, utána haza, lecke – nem, előbb gyorsan lehívom az email-jeimet (hátha, hátha, hátha!) – utána közösségi portálok, na még egy kicsi, csak tényleg öt percre, de jaj, négykor kezdődik a tévében a… mi is? Talán lényegtelen, de tegnap is láttuk, tehát ma sem hagyható ki! Mert kimaradunk valamiből – titokban ettől félünk, talán. Félünk, emiatt zavarosan cselekszünk, de mégis, napközben valódi, hús-vér emberekkel, gyerekekkel találkozunk.Most nyár van, július hava. Szeptemberig nem fogjuk látni azokat, akikkel egész évben együtt vagyunk. Helyettük beszivárog a mobil, az internet, és úgy csinálunk, mintha minden rendben lenne. Mi lenne, ha mindettől megszabadulnánk egy kicsit? Ha az összes digitális ketyerét egyszerűen nem kapcsolnánk be? Mitől félünk? Hogy akkor nem jön üzenet attól, akitől várjuk? Hát… mondja el Neked! Élőszóban, a szemedbe nézve.Mi lenne, ha találkoznánk egymással, most, amikor van időnk? Csak úgy összejönnénk, mint régen az emberek: beszélgetnénk, járkálnánk erre-arra, bármilyen park jó erre, vagy a kis tó partja, vagy az erdő széle, kinek mi a praktikus. És közben lehet nézegetni a vizet, a madarakat, nézni, hányféle virág is nyílik a mezőn (mondd csak, hánynak tudod a nevét?), és eszünkbe fog jutni, hogy: élünk. Hogy most élünk valójában.
Nyáron mindig szomorúan gondolok a magányos gyerekekre, akiknek nem jut másik gyerek. Maradnak neki a számítógépes szörnyek, képességfejlesztéssel hitegető virtuális játékok, nevelhető cyborg-állatok – és nyár végére nemcsak az izmok tűnnek el, hanem odabent, a lélekben is valami.
Ne hagyd, hogy így legyen!
Mirtse Zsuzsa főszerkesztő
A tartalomból:
Címlapon: Irwin, a sárkány
A Budapesti Állatkert komodói varánuszáról Bagosi Zoltán készítette ezt a vonzó portrét.
Hőség
Ha süt a nap, az ember azt mondja: jó idő van. Ha még melegebb lesz, már a strandra kívánkozunk? De mi van, ha még tovább fokozódik a hőség? Az állatvilág számos jól bevált ötlettel rendelkezik arra az esetre, amikor már sok a jóból – ezeket ismerheted meg Mirtse Áron írásából.
Vakáció a halásztanyán
A horgászat az egyik leginkább természetközeli szabadidős elfoglaltság. Az ember ül a tóparton, csendesen, bottal a kezében, és miközben a halakra vár, nyitva tartja a szemét, hiszen a természet csodái ott zajlanak le körülötte. Bodó Iván egy kis horgászatra hívja meg az Olvasót a Balaton melletti halásztanyára.
A tűz növényei
A nyári hőség idején az erdőre komoly veszély leselkedik: a tűz. Elég egy eldobott cigarettavég, és fellángol az avar. Barta István azonban most egy olyan helyre kalauzol el, ahol a természet normális rendjéhez tartoznak a rendszeres erdőtüzek. A növények megtanultak védekezni ellenük – egyesek még hasznot is húznak belőle!
Hol laknak Buborék?
Melyik a legfrissítőbb ital a nyári hőségben: a friss forrásvíz, vagy a szénsavtól „bökős” szóda? Kovács Gyula az utóbbira esküszik, már csak azét is, mert a hagyományosan előállított „szikvíz” palackját újra lehet tölteni. A forrásvizet pedig ne pillepalackban keresd, hanem ott, ahol a felszínre tör: a természet lágy ölén!
Négy évszak, két évszázad
Láttad már a szentjánosbogarak táncát? Az Alcsúti Arborétumban meglesheted, ha jókor érkezel. De máskor is, az év bármely szakában érdemes felkeresni a varázslatos kertet. Ne hagyd otthon a fényképezőgépedet sem, hiszen fotópályázaton is részt vehetsz – erre figyelmeztet Kovács Gyula.
Csacsiparadicsom
Ha Sümegen jársz, a vár mellett ne felejtsd el megnézni a kis állatbemutatót sem! Láthatsz ott különféle lófajtákat, sőt egy tevét is, és megsimogathatod a kedves, nagyfülű csacsikat, ahogy Kovács Zsolt is tette.
Madáridőnapló
Aligha van olyan gyerek e hazában, aki sose hallotta volna még Schmidt Egon nevét, hiszen írásai már az általános iskolai tankönyvekben is megtalálhatók. Irodalmi munkájáért az idén Kossuth-díjat kapott a madarászok nagymestere, akitől azt is megtudhatjuk, mit érdemes feljegyezni a madarásznaplóba.
A Süni 2009/4. számának fotóit fényképezte:
Bacsó Krisztina, Bagosi Zoltán, Balogh István, Barta István, Bodó Iván, Czéher György, Cservenák Péter, Dudda Roland, Fodor Péter, Forrásy Csaba, Halász Ferenc, Haraszti Anikó, Dr. Kalotás Zsolt, Kenéz György, Király Veronika, Kovács Gyula, Kovács Zsolt, Kovalcsik Tamás, Mirtse Áron, Oláh Csaba és Szűcs László. A cikkek grafikai illusztrációi Mirtse Áron munkái. A rejtvényeket Buzay István készítette.
Reggel felkelünk, beütjük a pin-kódot a telefonunkba (ha jött üzenet, muszáj megnéznünk!), aztán iskola, utána haza, lecke – nem, előbb gyorsan lehívom az email-jeimet (hátha, hátha, hátha!) – utána közösségi portálok, na még egy kicsi, csak tényleg öt percre, de jaj, négykor kezdődik a tévében a… mi is? Talán lényegtelen, de tegnap is láttuk, tehát ma sem hagyható ki! Mert kimaradunk valamiből – titokban ettől félünk, talán. Félünk, emiatt zavarosan cselekszünk, de mégis, napközben valódi, hús-vér emberekkel, gyerekekkel találkozunk.Most nyár van, július hava. Szeptemberig nem fogjuk látni azokat, akikkel egész évben együtt vagyunk. Helyettük beszivárog a mobil, az internet, és úgy csinálunk, mintha minden rendben lenne. Mi lenne, ha mindettől megszabadulnánk egy kicsit? Ha az összes digitális ketyerét egyszerűen nem kapcsolnánk be? Mitől félünk? Hogy akkor nem jön üzenet attól, akitől várjuk? Hát… mondja el Neked! Élőszóban, a szemedbe nézve.Mi lenne, ha találkoznánk egymással, most, amikor van időnk? Csak úgy összejönnénk, mint régen az emberek: beszélgetnénk, járkálnánk erre-arra, bármilyen park jó erre, vagy a kis tó partja, vagy az erdő széle, kinek mi a praktikus. És közben lehet nézegetni a vizet, a madarakat, nézni, hányféle virág is nyílik a mezőn (mondd csak, hánynak tudod a nevét?), és eszünkbe fog jutni, hogy: élünk. Hogy most élünk valójában.
